“Az életem egyik hitvallása hogy semmi sem történik véletlenül, mindennek meg van a maga miértje, és természetesen minden a megfelelő időben és módon történik. Tudom, hogy közhely, azonban általában beigazolódik. Ez múlt pénteken sem történt másképpen, amikor is elmentem a Womanspiration Hatásgyakorlás reggelijére, ahol rendkívül hasznos tanácsokat kaptam a hatásos storytelling alapszabályairól. Arra gondoltam, hogy az én megéléseimet ebben a cikkben szeretném megosztani veletek.” Fogadjátok szeretettel Mosonyi Dia írását.
Mitől repes a szívem?
A reggelin elhangzott, hogy akkor leszünk jó storytellerek, vagyis hatásos előadók, ha arról mesélünk, amitől repes a szívünk.
Így utólag visszatekintve nagyon hálás vagyok az életemben előforduló negatív munkahelyi tapasztalatoknak, hiszen többek között ennek köszönhetem hogy megtaláltam azt a szakmát és hivatást, amitől repes a szívem és felcsillan a szemem.
Egy rosszul működő szervezetben munkavállalóként mindig is hiányoltam egy olyan platformot, ahol nyíltan és őszintén elmondhatom a véleményemet. Ahol kimondhatom az aggályaimat a munkatársakról, a szervezetben rosszul működő folyamatokról, a főnököm vezetői magatartásáról mindenféle következmény nélkül. Abban a helyzetben ettől a gondolattól furcsán érzetem magam. Úgy éltem meg, hogy ez csak az én igényem, és a sok rossz munkatapasztalataim után arra a következtetésre jutottam, hogy ez az igény csak egy álom marad.
Mindaddig így gondoltam amíg meg nem találkoztam a szervezeti mediációval és a szervezeti ombudsmannal.
Mit is jelent a szervezeti mediáció és szervezeti ombuds?
A szervezeti mediáció az emberek közötti kapcsolatokat igyekszik javítani, két fél közötti feszültségeket feloldani, segít a feleknek egymást meghallani és megérteni. A bizalom újra építését és vagy megerősítését támogatja egy szervezetben és/vagy két fél között. A szervezeti ombuds pedig egy olyan platformot teremt a munkavállalók részére teljes titoktartás mellett, ahol megoszthatják sérelmeiket és aggályaikat mindenféle következmény, felelősségvonás nélkül.
A megosztott vélemények alapján a szervezetben előforduló problémák kirajzolódnak, amely a vezetőség részére egy korai jelzőrendszerként funkciónál megakadályozva a problémák elmérgesedését és a szervezet jó hírnevének a megcsorbulását.
Miért ez a téma a szívügyem?
Amitől felcsillan a szemem és megdobban a szívem, ami a saját tapasztalataim útján a szívügyemmé vált, az hangot adni a munkavállalóknak egy szervezetben. Azaz vezetőség és a munkavállalók közötti kétirányú kommunikáció javítása, elősegítése és megteremtése. Ha ez még nem lenne elég, akkor térjünk vissza a hitvallásomhoz: jókor jó időben történnek a dolgok. A digitalizációnak köszönhetően a vezetői készségek teljes mértékben megváltoznak. A feladat központú gondolkodást, azaz a menedzseri, “boss”-hozzáállást teljes mértékben felváltja az ember központúság, azaz a leader a vezető szerep. Ez a vezető a csapata által lesz erős, már nem feladatokat oszt ki, hanem a csapatát inspirálja és támogatja. Elengedhetetlen, hogy ismerje a csapat igényeit, a csapatban zajló valós dolgokat. Ehhez pedig szükséges egy olyan platformot megteremteni, ahol a csapattagok nyíltan és őszintén megoszthatják álláspontjukat, nem félve a negatív (utó)hatástól.
Mosonyi Diána | Fotó: Petra Pako Photography
Legutóbbi sikerem?
A storytelling témához kapcsolódott a legutóbbi saját sikerem megfogalmazása is. Nagyon jó érzés volt kimondani, a többi inspiráló nő előtt is megfogalmazni. Az én legutóbbi sikerem a munkámmal, szívügyemmel kapcsolatban, hogy főszervezője lehetek a következő Európai Szervezeti Ombuds találkozónak.
Persze a reggelik témafeldolgozása ennél a pár kiragadott gondolatnál sokkal komplexebb, mégis a legutóbbi esemény tekintetében én a “Mitől repes a szívem?” sorvezetőt vittem magammal. Nagyon szeretem a reggelik hangulatát, a résztvevő nők inspiráló támogatását, amely mindig arra ösztönöz, hogy bátran vállaljam a sikereimet és kövessem azt az utat, amitől repes a szívem. Úgy teszek! 🙂
