Stresszkezelés a mindennapokban – ennyire meglepően közös a nevező mindannyiunkban

#INSPIRALONOVAGYOK
Stresszkezelés a mindennapokban - ennyire meglepően közös a nevező bennünk

A Womenspiration reggelik, workshopok úgy gondolom, jelenleg a budapesti meetupok és üzleti reggelik ökoszisztémájában a leginkább hiánypótló alkalmak, és ezt a stresszkezelés reggeli is bizonyította. Főként azon vállalkozó nőknek (nemcsak szakmai, hanem önismereti értelemben is) hiánypótlóak, akik az alapvetően egyszerűnek tűnő, valójában sokszor elég komoly én-konfrontációt igénylő, napról-napra történő fejlődés felé akarnak nyitni.

Barta Niki és Szlafkai Évi zsenialitása számomra abban tetten érhető, hogy a “hétköznapi emberségességre” fókuszálnak mind akkor, amikor támogatják a közösséget az egymáshoz való közeledésben, mind pedig akkor, amikor valamilyen önreflexív módszertant adnak át nekünk. Ideologizált érzelmi viszonyítási pontok helyett a konfrontatív őszinteség segítő erejével dolgoznak. Résztvevőként pontosan így tapasztalhatjuk meg azt, hogy egy-egy minket foglalkoztató téma kapcsán biztonságos keretek között tanulhatunk egymástól, ismerkedhetünk és adott esetben osztozhatunk egy-egy tapasztalatunkban akár szakmai, akár érzelmi nevezőkön keresztül.

Mindennapi stresszkezelés

A november 9-i reggeli a mindennapi stresszkezelés jelentőségéről és kérdésköréről szólt. A topikot mindannyian ismerjük, tapasztaljuk, hessegetjük, rendszerszerűen próbáljuk oldani és nem utolsósorban szeretjük a szőnyeg alá is dugni, mert néha úgy “egyszerűbb”.

Jómagam a stresszoldás különböző módszertanaival 14 éves koromban kezdtem el megismerkedni. Akkor agykontrollal, majd 23 éves koromban egy szorongásos időszakom miatt az autogén tréninggel, most 29 évesen pedig tudatos időmenedzsmenttel igyekszem tartani a napi fix regenerálódási időmet, melyben a hobbijaim és a relaxáció kapnak teret (és ha mégis sikerül szétesnem, akkor megnyugtató leveleket írok magamnak, bármilyen pszeudofurcsaságnak is tűnhet ez).

6 éve járok pszichológushoz, jártam life and business coachingra is és a leginkább igaz, nem meglepő lecke mindebből az, hogy ez a tanulási folyamat meggyőződésem, hogy teljes egészében bizonyára a halálomig tart majd.

“Még mindig képes vagyok stresszelni magam.” Berta Zsuzsi

Addig maximum csak bizonyos szakaszok rendeződnek és zárulnak le. Mindettől függetlenül – és a többiekkel egyetemben – még mindig képes vagyok stresszelni magam, ha a forgalmi dugókba a következetes úttervezéseim ellenére beleszaladok, ha elnyújtom az időmet egy-egy feladaton, ha képtelen vagyok figyelni, vagy ha a stresszre adott esetben olyan remek pszichoszomatikus tüneteket produkálok, mint a szemhéj tikkelés, hasfájás, torokgombóc – nem kell bemutatni ezeket.

“Nikinek köszönhetően magamhoz képest sokat nyíltam”

Barta Nikit 6 éve ismerem. A kezdetektől fogva csodálattal néztem, hogy ilyen fiatalon ekkora erővel képes valódi értékek mentén konstruktív, egymás felé nyitó és végső soron nagyon emberi közösségek épüléséhez hozzájárulni, legyen szó bármelyik projektjéről. Az Így dolgozunk mi táborokban érettségi előtt álló diákoknak adott olyan alternatív pályaválasztási iránymutatást, amit még a jobb gimnazista tanárok is úgy gondolom, leckeként hazavihettek volna, a Bridge Budapest projektjeiben példamutató ambícióval mozdít előre fontos társadalmi ügyeket, amelyek maguktól vonzzák magukhoz a piac jelenleg legkvalifikáltabb arcait. De mint ő is szokta mondani, elfogult vagyok. Nyilván, hiszen Nikinek köszönhetően magamhoz képest sokat nyíltam – és szerencsére nemcsak önmagamon belül, hanem közösségi kontextusban is.

“Mi nők alapvetően hordozzuk magunkban a javítás, jobbítás természetét”

Meggyőződésem, – és a Womenspiration reggelik közösségi kontextusa miatt fontos kiemelnem – hogy mi nők alapvetően hordozzuk magunkban a javítás, jobbítás természetét – nem egy neuroszexista kijelentést tennék, aminek az a vége, hogy ja, végülis nagyobb az agyunkban található, beszédfunkciókért felelős Broca-terület, hanem egy sokkal egyszerűbb helyzetet látok: a mai világ rengeteg területén vágyunk egyszerre, jól helytállni. Egészséges esetben felnőttkorunkra kitisztul, hogy érzelmi értékeink megerősítése és támogatása minderre képessé is tesz – főleg, hogy ha nyitottak vagyunk meglátni, hogy mennyi mindenben közös a nevezőnk, beleértve, hogy a stressz tűrőképességünk bizonyos élethelyzetekben és szakaszokban kifejezetten hasonló képet fest. És ez pont a közösségek azon megtartó erejét illetően értékes hozzátevő, hogy igenis, az osztozásban önigazolásokra is találhatunk, nem utolsósorban a tanulási folyamat gyorsítható közösségi kontextusban.

“Mennyi mindenben közös a nevezőnk …”

Reziliencia

Az egyik legtöbb meglepetést rejtő feladatom ezen az alkalmon Niki és Évi által bemutatott reziliancia teszt volt, mely során egy 5fokú skálán kellett jelölnünk bizonyos állítások leginkább, valamint legkevésbé jellemző érvényesülését az elmúlt évünkben. A teszt végén bizonyos meghatározott indikátorok tengelyein pontozhattuk magunkat (céltudatosság, fizikai energia, kapcsolati háló, környezeti interakciók, szervezettség), melyek összekötésével egy valamilyen formájú pókhálót kaphattunk. A legtöbbünknek önmagában az állítások elolvasása úgy gondolom, hogy egy egész rendes horderejű facepalmmal járt, csak hogy pár olyan példát hozzak, amik az én csoportomban például tág pupillákat generáltak szinte mindenkiben: 

  • “Naponta 7-8 órát alszom.”
  • “Örömmel mondok köszönetet olyan dolgokért is, amit mások természetesnek vesznek.”
  • “Mindig szánok időt a megfelelő étkezésre, nem eszem futtában vagy munka közben.”
  • “Rendszeresen találkozom a barátaimmal.”
  • “Évente legalább egyszer 2 hetet egybefüggően pihenéssel töltök.”

(Zárójelben: all respect, aki a fenti állítások közül mindegyiket nyugodt szívvel ki tudja pipálni, őszintén.) 

A feladat legértékesebb része kérdés nélkül az, amikor ezekre közösen reflektálunk. Ezekből az alkalmakból derül ki, hogy mennyire kihívás olykor vinni magunkat és a mindezzel járó “superwoman” maszkokat, na meg hogy ezekben a tulajdonságokban és élethelyzetekben milyen mélyen hasonlítunk.

Képtelen voltam nem nevetni azon, hogy hányunk számára jelent komoly feladatot az, hogy ha valaki viszont rajtunk kívül stresszel, azt mennyire nehéz kezelnünk.

Na igen, ezért kell törekedni arra, hogy mindig saját magunkkal kezdjünk. Megnyugtató élmény, hogy egy ilyen alkalom olyan érzelmi szintézist szül, amelyben erőlködés nélkül empatizálunk és tesszük egymás tapasztalatait is egy kicsit magunkévá. Úgy érzem, ezek az alkalmak azért jelentenek elsősorban sokat, mert megerősítenek minket és ezt kivétel nélkül, természetünkből fakadóan vágyjuk.

Méltóság, nyitottság, segítőkészség

Nem tudom elég erélyesen kifejezni azt, hogy egy ilyen közösségben milyen erős méltóságot ad az a nyitottság és segítőkészség, ami nélkülözi a személyeskedést, mégis komoly felhajtóerőt ad egy fontos témához és a más emberekhez való közelítéshez. Résztvevőként ebben nem nehéz, sőt jól esik önazonosnak maradni.

Ritka az olyan igaz érték-együttállás, ami ennyiféle nőt (különböző generációkból!) egy helyre képes vonzani és megtartani. 

Rendhagyó Womenspiration események

Mindezért szeretnék bátorítani minden kedves és tanulásra nyitott nő társamat, hogy merjenek lépni a Womespiration közössége felé, mert egészen biztosan egy hiánypótló érzelmi otthonosságban és közösségi élményben lesz részük.


Hozd a barátnődet is az Évtervezés 2020 wellness hétvégére, és ha ketten jöttök, az egyik részvételi díj féláron van!


Közösségünk legutóbbi blogbejegyzése

Berta Zsuzsi

Marketingvezető vagyok az A38 Hajón.

A SZERZŐ ÍRÁSAI